Ballagás 2021

VÉGZŐS OSZTÁLYOK

8.a
Supka Magdolna
osztályfőnök

1. 1. 1. Bartek Viktória
      2. Ecsedi Kristóf Márk
      3. Fazekas Melinda
      4. Fejes Cintia
      5. Jakab Viktor
      6. Kovács Anita Boglárka
      7. Kovács Nándor
      8. Lázár Sándor Ferenc
      9. Mihály Máté
      10. Sebők Vivien
      11. Sponga Roland Zoltán
      12. Szentmiklósi Máté
      13. Tamás Netti Éva
      14. Tassi Dorina
      15. Varga Nikolett
      16. Vincze Marcell Gergő

8.b
Katzenbachné Csengődi Edit
osztályfőnök

1. 1. 1. Antal Róza
      2. Bimbó Dóra
      3. Czick Vivien
      4. Duráncsik Milán
      5. Édes Hanna Zsófia
      6. Fazekas Petra
      7. Fodor Mirella Hanna
      8. Hajma Noel Dominik
      9. Héjjas Nikolett
      10. Juhász Rozi
      11. Kovács Gréta Hanna
      12. Mezei Zsanett
      13. Páli Donát
      14. Péter Márta Napsugár
      15. Polyák Tamás
      16. Rigó Szabolcs
      17. Tóth Evelin Klára

8.c
Földinszki Janka
osztályfőnök

1. 1. 1. Bálint Szebasztián
      2. Balog Dávid
      3. Bangó Melissza
      4. Berkó Ivett
      5. Budai Fanni
      6. Csomor Szonja
      7. Duráncsik Janka
      8. Fejszés Gábor
      9. Hegedűs András
      10. Hegedűs Hanna Panna
      11. Hudák Benedek
      12. Király Bence Viktor
      13. Kovács Klaudia Anita
      14. Krasnyánszki Dominik
      15. Kuti Szabolcs
      16. Pópa Napsugár
      17. Tercsi Borbála
      18. Tóth Katalin
      19. Tóth Lili
      20. Tóth Viktória
      21. Ungor Zoltán

8.d
Terecskei Zsoltné
osztályfőnök

1. 1. 1. Fórizs Amanda Krisztina
      2. Kozák Zsolt
      3. Radics Alexandra
      4. Varga Zsuzsanna Erzsébet
      5. Radics Szabolcs

BALLAGÁSI BESZÉD

„Soha le nem mondani,
Soha el nem csüggedni,
Ha kell, mindig újra kezdeni”

Kedves Ballagó Diákok! Kedves Szülők! Kedves Vendégeink!

Kossuth Lajos szavaival nagy tisztelettel és megkülönböztetett szeretettel köszöntöm a ballagási ünnepségünkön megjelenteket. Ezek a gondolatok mai világunkban is érvényes, megfogadni való tanácsot tartalmaznak. Most, ebben a vírussal terhelt világunkban sokszor lenne okunk csüggedni, elkeseredni, bánkódni, mégis tudnunk kell mindig újrakezdeni. Egy új korszak kezdődik a most végzős diákok számára is, amikor az általános iskolát befejezve tovább lépnek a középiskolába.

Kedves Ballagó Gyerekek!

Ez a mai nap elsősorban a Ti ünnepetek. Véget ért az itt töltött 8 évetek, végérvényesen lezárul egy történet.

Tanulmányaitok alatt sokszor kérték tőletek tanáraitok, hogy meséljetek, mondjatok el egy történetet, írjatok egy fogalmazást. Gyakran nyűgnek, megoldandó feladatnak éreztétek ezt. Most pedig észrevétlenül elkészült a közös történetünk regénye, amit az elmúlt évek együtt töltött eseményei alkotnak. Megőrzik ezt a történetet a fényképek és a szívekben lévő emlékek.

Milyen dolgok szerepelnek ebben a történetben?

A közösen átélt programok, ünnepi műsorok, farsangi fellépések, kirándulások, gyermeknapok, játékdélutánok, túrák.

Az iskolai élet első napjainak izgalma, az erdei iskola eseményei, ahol Ibolya néni, Böbe néni és Kriszta néni óvó tekintete mellett először táboroztatok távol a családtól.

Az alsó tagozatból nemcsak a felső tagozatba léptetek, hanem egyúttal egy új épületbe is.

Különleges élmény volt a c és d osztályosoknak az Adj egy ötöst! program fellépései, eseményei.

Vidám pillanatokat idéz fel a b osztályosoknál az etyempity játék, az ásoknál pedig a tocsni készítése, amikor a krumpli közé néhány tanuló az ujját is bele akarta reszelni.

Komoly kihívást jelentett számotokra a digitális oktatás bevezetése, a felvételi és a továbbtanulás.

Öröm volt veletek ezeket a történeteket átélni. Kiemelkedő, különleges évfolyam a tiétek. Sok mindent véghezvittetek, számos helyen bizonyítottátok a bennetek lévő tehetséget, szorgalmat, gazdagítottátok történetünk vezérfonalát. A nyolc éven át kitűnő tanulóktól a területi, megyei versenyeken elért eredményeken át a sport, zene és néptáncban elért sikerekig, mindez ide tartozik. Van, aki csak szerényen, az önmaga előtt lévő akadályok legyőzésével, míg mások több területen is kiemelkedtek. Van, aki a tanulásban, van, aki a sportban, van, aki a különleges frizurájával, míg más az osztályfőnöki figyelmeztetők gyűjtésével.

Mindennek a legnagyobb értéke, a legmaradandóbb élménye számomra az volt, hogy együtt éltük meg. Együtt töltöttük a napjainkat, és ezáltal személyes életünk, emberi történetünk közössé vált. Közös történetet írtunk, ami csak a mienk. Megírtuk munkával, sok-sok küszködéssel, csalódással és szívbéli örömmel, ragyogó sikerekkel, s hála Istennek, nemegyszer humorral. Eközben átéltük: együtt élni nem mindig könnyű, de érdemes. A történet közös, de mindannyian máshogy olvassuk. Máshogy olvastuk, amikor történt, máshogy olvassuk most, és máshogy fogjuk olvasni néhány év múlva. Biztosan máshogy emlékeztek a következőkre is.

Soha nem felejtem el, milyen komoly feladatot jelentett ötödikben magyarórát tartani nektek testnevelésóra után. Az osztály egyik fele a rosszullét miatt már hazament, míg a másik fele a teremben kornyadozott. Természetesen nem az állóképességetekkel volt a baj, csak Gabi bácsival, aki elvárta, hogy mozogjatok a tesiórán. Szerencsére az évek alatt a testnevelés órák megedzettek benneteket. Igaz, a rosszullétek nem maradtak el, csak átkerültek a dolgozatírások előtti pillanatokra. Néhányan igazi színészi vénával rendelkeznek, mert még nyolcadikban is sikerült megvezetni az osztályfőnököket és a szülőket. Sokszor csak utólag derült fény a zsiványságra.

Az is gyakran eszembe jut, hogy hetedikben milyen döbbent szemekkel néztetek rám, amikor arra kértelek benneteket, hogy képzeljenek el egy romantikus lánykérést. Aztán elindult a lányok fantáziája: limuzin, gyémántgyűrű, térdelés. Hát fiúk, nem lesz könnyű helyzetetek!

Most úgy érzem, hogy ez alatt a nyolc év alatt odaadtunk mindent, amit csak adni tudtunk, s Ti befogadtatok mindent, amit be tudtatok fogadni. Lehetett volna többet? Csinálhattuk volna jobban mi, tanárok és Ti diákok? Biztosan! Hibáztunk? Nemegyszer! Mégis most úgy gondolom a többség jól dolgozott, néhányan kiválóan, mindenki számára példamutatóan. De néhányan tehettek volna többet is. Úgy hiszem ezen már kár töprengenünk.

A történet kész: rövidesen véget ér. Új történetbe kezdünk bele, új szereplőkkel, új távlatokkal és új lehetőségekkel. A közös történetünk azonban megmarad: eligazít az új történeteinkben, és – komolyan hiszem – erőt fog adni a jövőhöz.

Kedves Gyerekek!

A felnőtté válás egyik fontos állomása, hogy tudtok nyitottak lenni mások gondjaira, észrevenni, ha a másik segítségre szorul, és legfőképpen megtanultok hálásnak lenni. Hálásnak a szüleiteknek, akiknek gondoskodó szeretete és figyelme végig kísért történetünk lapjain.

Kedves Szülők!

Szeretném Önöknek is megköszönni a közös munkát, a bizalmukat és azt a segítséget, amit ezen idő alatt önöktől kaptunk. Ugye milyen jó dolog itt lenni? Itt lenni és büszkének lenni a saját gyermekünkre. Elhomályosodik a tekintetünk, könny szökik a szemünkbe, ha csak rágondolunk, hogy szinte már felnőtté vált az, akit nemrég még járni, beszélni tanítottunk, akit óvodába, majd a kisiskolába kísértünk. De legyen akárhány éves is, ő mindig a mi, féltve őrzött vérünk lesz.

S ez így van rendjén.

Kedves Kollégák!

Nehéz, de örömteli feladat volt ballagó diákjainkat idáig eljuttatni. Milyen gyorsan eltelt ez a nyolc év, mégis időnként milyen hosszúnak tűnt egy-egy nap, egy-egy hét! Köszönöm a tartalmas, türelmes, következetes munkátokat, köszönöm mindazt a törődést, szeretetet, aggódást, amit nyolc év alatt kaptak a diákok Tőletek.

Kedves Lányok és Fiúk!

Elértetek egy történet végére, reményeim szerint számtalan szép emlékkel, felvértezve olyan tudással és szemléletmóddal, amelynek a későbbiek során hasznát fogod venni. Választottál továbblépési irányt. Sokan közületek már konkrét, jól átgondolt jövőképpel rendelkeznek, mások még ezután fogják megtalálni azt a szakmát, amelyben boldogulásukat keresik. A döntés talán nem is annyira nehéz: ugyanis minden szakma, minden munka egy sikeres életút alapja lehet, amelyet örömmel, becsülettel végeztek, amelyben kiteljesedhettek.

Elkezdődik tehát egy újabb történet. Ehhez kívánom azt, hogy legyen mindig önbizalmad, ismerd meg képességeidet, légy nyitott az új dolgokra, és soha de soha ne félj a csalódástól. Ne félj tőle, mert nem tudod elkerülni. De nem is kell, mert ezek is tapasztalatokkal vérteznek fel, s minél gyorsabban fel tudod dolgozni, annál erősebbé válsz majd általa.

Tudod mi az, amit el tudsz kerülni, a kudarcot. Mert nincs olyan, hogy kudarc, amíg te magad fel nem adod.

Egy amerikai sportoló szavaival búcsúzom Tőletek:

„Mindenki képes elérni célokat. Ne hagyjátok, hogy elbátortalanítsanak, amikor szeretnétek valóra váltani egy álmot. Végül, használjátok ki, hogy fiatalok vagytok! Akkor is ragaszkodjatok álmaitokhoz és céljaitokhoz, ha a megvalósításuk lehetetlennek látszik!”

Köszönöm a megtisztelő figyelmet! 

Kapás Zoltánné
intézményvezető